"Írom a levelem..."

 

KORTÁRS-KESERGŐ

Kaparunk Magunkért 2000 Alapítvány

Aranymadártoll Szerkesztőség

 

Igen tisztelt és Általam Nagyrabecsült Tekintetes és Főméltóságos Főszerkesztő Úr!

Engedtessék meg, hogy ezúton mondjak köszönetet, azért, hogy részt vehettem irodalmi pályázatukon. Nem is találok hozzá megfelelő szavakat, hogy kifejezzem végtelen és alázatos hálámat azért, hogy a beküldött néhány kis versikémet elolvasásra méltatták, és beválasztották, mint közlésre alkalmasakat, igaz csak kettőt közülük, a két legrövidebbet, a Tiszta szívvel-t, és a Füstbe ment terv-et.

Teljesen igaza van, és megértem, hogy a többi, az Óda, illetve a Kései sirató, vagy az Elégia is meghaladta a harminckét sort, és így közlésre alkalmatlannak találtatott. De én így is roppant boldog vagyok, s nem csalódottságból említettem ezeket meg, hiszen Ön volt oly bátor művészetpártoló, hogy a Horger Úr referenciái ellenére, a negyedik helyre sorolt a zsűrizésben. Nem bántam meg, bár a nevezési díjat a 300 pengőt nem volt könnyű összegyűjtenem, vonattetőn hasaltam keresztben, hoztam krumplit; a zsákban köles volt már; mindezt ama szívbéli reményemben, hogy a 200 pengő két részletben kiutalandó ösztöndíjra, mint fődíjra pályázhassak.

Mekkora megtiszteltetés, hogy végül is ott díszeleg nevem a negyedik helyen, a győztes, Hrapácsné Bögyös Piroska: Az én sparhel-tom című verse után.

Csak idézek tőle:

 

télen mikor naggyon fázom

felveszem a nagykabáttom

gyúlytóst vágok, szenet hozok

sparheltomba kikormollok.

 

pirossan ég pattan szikra

begyújtok a sparheltomba.

sose válnék meg én tőlle

meleg is lesz egykettőre.

Drága főszerkesztő Úr, már elnézést a sportban használatos hasonlatért, de Hrapácsné Bögyös Piroska mellbedobással győzött. Jó helyre ment az az ösztöndíj! Csak úgy, mint az egy évre szóló tiszteletbeli tagság, Zölduborkafalvi Lacika 1.dé osztályos tanulónak, az indulatokkal, hazafias érzelmekkel teli, gyönyörű anyanyelvünk írásjeleit kifogástalanul alkalmazó verséhez, könnyezve idézem e sorokat:

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

?????????????

:-o:-o:-o:-o:-o

………………………..

JJJJJJJJ

:-/ :-* L

 

Igazán csak gratulálni tudok a harmadik helyezett féléves Aranymadártoll előfizetéséhez is, Istenes verseiért, mert hitemben, nemcsak engem, hanem valamennyi honfitársamat nemesbíti, különösen e sorok tetszettek:

Uram

Teremtőm,

Atyám,

Úristen

Uramteremtőm

Atyaisten

Magasságos

Jószagú

Uramatyám

Krisztus a mennyben

Jézusom

Atyaúristen

 

Ezek után én csak hálát adhatok a jó sorsomnak, amiért felfigyeltem a pályázatukra, és remélem nem érdemtelenül a negyedik helyre soroltak. Ami, ugyan csak egy emléklappal honoráltatik, de büszkén fogom bekeretezve ágyam fölé helyezni, az én teremtőm képe mellé.

Azonban azt bátorkodnám megkérdezni, hogy ki lett az ötödik, és milyen írásokkal?

Mert, ha postafordultával nem érkezik válasz erre a sarkalatos kérdésre, a jövő héten utazom Szárszóra és Isten bizony a vonat alá vetem magam.

Várom mielőbbi válaszát, alázatos szolgája:

V. I. József Attila

 

 

Levelek Húgomnak…

1.

Drága aranyos Húgom!

Nagyon vártuk már a leveledet! Annyi rossz hír érkezett mostanában ti felőletek, ilyen időjárásra nagyapu se emlékszik. Feje tetejére áll a világ. De mostan megnyugodtunk, hogy az a nagy víz elkerült titeket is.

Viszont a tetőn a zsindelyeket mielőbb javítassátok meg, mert a jövő hétre megint esőt jósol a térgyem!

A hó már itt is elolvadt, nem sok esett, úgyhogy hányni má nem kell mifelénk se, a szél itt is fú kegyetlenül, ellenben ma délelőttig szó szerint nyakig vótunk a szarban. Bizonyosan teleszaladt az emésztő a talajvízzel, osztán oljan dugúlást varázsolt itten, mint pucér Terka a Deák téren. Mán a pinecébe is folyt a trutyi.

Ahogy máma a postán vótam, nyomban kitőtöttem egy lottószelvényt, hátha majd most…, a komaasszonyék is megkérdezték, hogy vagyok, mondottam szarul. Hogy mé nem értették meg elsőre? Furcsák az emberek errefelé. Hisz én már oly sokat írtam neked erről.

A lényeg, hogy hívattuk a szippantós ótót, ki is vitt két tartállyal, de minekutána osztán így a trutyiszint leszivattyúzása a folyószámlánk apadását eredményezte effektíve, közvetve, ámde annál erőteljesebben, én má nem igazán kívánkozom utazgatni, mostanság. De hogy Te legalább értsed elsőre: a jövő havi rezsirevalót is leszivattyúzták, úgyhogy most má elvagyok én itthon csendesen, nem tudok az ünnepekre elutazni hozzád.

Ennél fogva, rám sajnos nem számíthatsz, pedig most igazán jól jönne egy kis lélekemelés erőst. Hisz ismersz! Ha bajban vagyok, csendben vagyok, s ki se mozdulok, mer azt hiszem rám van írva nagy bötűkkel, s most meg tán még szaga is van.

Meg egyvégtében az a közhely mese jár az eszembe, amit egyszer hallottam valahol, s aminek a tanulsága nagyon ütős, hogyasszongya:

- Nem biztos, hogy az a legnagyobb ellenséged, aki a fejedre szarik.

- Az sem biztos, hogy az a legjobb barátod, aki kihúz a szarból.

- De a legfontosabb: aki nyakig ül a szarban, az ne ordibáljon.

Hát mi is így csendben elvagyunk most. Az uram is itthon van egy hete, de már minden mondatunkba benne van a 'szar' és azt mondja kár vót neki hazagyönni, mer azóta csak javít, tákol, dógozik egyvégtébe, hát miféle szabadság ez? Mondom néki, menjen a Kanári szigetekre, ha üdülni akar, mer aztat itthon nem fog. Hát legalább mikor itthon van mentesüljek már férfimunkától, másképp mi a fenének tartanám? Azt mondja mikor legutoljára látott, még nem vótam ilyen hülye.

Egy szó, mint száz, elvagyunk.

Vigyázzatok magatokra, oszt írjá mielőbb, ölel:

Ibi nénéd.

 

2.

Egyetlen Húgom!

Ne ijedjél Te meg!

Fejlett humorérzékkel, és az átlagosnál irreálisan több optimizmussal minden szarból épülhet vár. Jó az, hogy a párom itthon van, mert így kétnaponta duguláserhárítózunk, s most, hogy már a lefolyócsöveket úgyszólván patyolat-tisztára sikáltuk, ma reggelre megint nem ment le a szar.

Én aztán arra a megállapításra jutottam, hogy jó nagy szarban vagyunk, tehát ásnyi kell. Mer az mégiscsak lehetetlen, hogy 15 évig jó vót ez a lefolyós rendszer, most meg kétnaponta eldugulunk. Mer ugye, ha a lefolyócső oly tiszta, hogy a duguláselhárítós segédmunkás is rendes fehérembernek látta mög magát benne, akkor valami külső béhatásnak kellett érnie, amitől szűkülete, székrepedése, netán szorulása van őneki. Szerintem jól felázott ettűl a sok esőtől a főd, az udvarra bejövő teherautó is megnyomhatta, vagy mögsüllyedt, és megváltozott a lejtése neki, vagy tudja az a Jóisten.

Jaj, Te, ha látnál, amikor a trutyis acéldrótot adagolom a dugulás keresésihez az uramnak, aki a kislétrán benne áll az emésztőben, ingatag, oszt még röhögtetni se merem! Vagy, ahogy az elemlámpával lesem a szétszedett csöveket a pincébe, hogy gyün-e a képembe a csőből valami, akkor még azon is súgjon a fejem, hogy anyánk hová is pisáljon addig, mer tudod, hogy a kinti budit már évekkel ezelőtt felborította a szomszéd szántás közben, azzal a szép új T betűs kerti traktorral. Meg aztán azon is jár az eszem, hogy egyáltaján, érdemes-e főzni így valamit, vagy, hogy van-e kedvünk enni?… Úgyhogy azért volt felüdülés a Te leveled, mert ebből láthatom, hogy a szaron túl, szép az élet, és érdemes lenne tán má kimászni belőle.

Puszillak, vigyázz magadra:

Ibók néne

 

3.

Húgom!

Milyen jó, hogy megvártam a postást, már éppen én is írni akartam neked, a nagy örömünkről, hogy végre kint vagyunk a szarból!!!!

Ugye, hogy ugye?! Senki se nem hitt nekem, amikor azt mondtam, hogy külső béhatás! Pedig most is nekem lett ám igazam!

Jaj Te! Az úgy vót, hogy az uram még az őszön javítgatta a kutyánk láncát, kifutóját, osztán, hogy ne érjen fel a lépcsőre, az az állat, kicsit odébb verte bele a kifutó drótját tartó vascölöpöt a fődbe. Mondom odébb verte be! Egyenlő távolságra odébb, a lefolyócsőnek a két szélitől. Pont a közepin átdöfte, átszúrta, megölte, meggebesztette...

Hogy milyen okos a szentem, jaj, nem is hinnéd! - hogy elejét vette a letolásnak! Szinte rohant fel a pincén körösztül, kiabálva, hogy asszonygya:

- Anyjukom, én Avon tanácsadónő akarok lenni!!!

Most meg ott áll az esőben az én drága uram, oszt azon morfondírozik, hogy miután kihúzta azt a fránya vascölöpöt a csőbűl, mint Artúr az Excalibúrt, mivel fódja be a likat, mert kicserélni azt a csövet ebbe a ronda esős időben, az biz nagy munka, és hát pénzünk se nagyon maradt már rája.

Aztán eltűnik a pincébe, majd diadalittasan felbukkan egy darab gumiabroncs maradvánnyal, s dróttal. Hogy milyen ügyesen takargatja be a likat!

Megsajnáltam az én uramat ebben a nagy igyekezetében, kimentem hát hozzá, s a teraszról kedvesen csak ennyit szóltam neki:

- Dehogy menjél Te Avon tanácsadónőnek egyetlen szerelmetes uram, menjél Te csak inkább kalauznak, lyukasztásban má profi vagy!

Gyorsan be is siettem aztán, arra hivatkozván, hogy odakozmál a leves.

És éreztem, ahogy nyomban bevillan az agyába neki is az a kép, amikor pár éve a vén Toyota csomagtartójának aljára fúrt két lyukat, hogy ne álljon benne meg a víz, és ne rohadjon tovább a lemez. Aztán soká, vagy két hónapig is azon rágódott, mitől van olyan istentelenül nagy benzinszag.

Tudod, megírtam, hogy akkortájt már nem szívesen gyújtottam rá az ótóban. Én mondtam is néki, hogy nem lehetséges esetleg, hogy véletlenül belefúrtál a tankba Te Papa? Mire ő persze nagyon felháborodott, hogy minek nézem, hisz hovatovább ez a szakmája, és azt kérdezte látott-e mostanában engem orvos?

Hanem egyszer valakit fuvarozott vele, tán egy kollégáját, és az is mondta neki. Akkor aztán szépen csendben, beragasztotta a két likat epokittal.

Szóval jól el vagyunk mi, de igazán. Ha nem lenne, ki kéne találni.

Ha nem lenne, már én se lennék, hidd el, rég megölt volna az unalom...

Hogy az én Istenem éltesse az idők végezetéig az én életem párját!!!, s véle engem is, hogy megírhassam őt, s hogy legalább egy válság elkerüljön jó messzire. Az alkotói...

A mielőbbi viszontlátás reményében zárom soraimat, szerető nővéred:

Ibók

 

Levél a Mikulásnak

Drága, aranyos Mikulás!

 

Ne haragudj, hogy én csak így szólítalak, én egy magyar kislány vagyok, és itthon, minálunk, december 6.-án a Mikulás jön. Azt tudom, mert a TV-ben is sokat látom, hogy más országokban Télapónak is hívnak, és hogy a kólások, meg Walt Diznisek öltöztettek fel olyannak, amilyennek mindenhol látunk. A rénszarvasokat is csak úgy kitalálták hozzád, és az egész karácsonyi ünnepséget, ajándékozást a Te nevedben végzik. Nekem karácsonykor a Jézuska hoz ajándékot, és nem Te mászol be a kéményen, igaz, kandallónk se nincsen. Mi a tesómmal december 5.-én este a cipőnket rakjuk az ablakba, és oda várjuk a Te ajándékodat. És azt is tudom, mert a testvérem már iskolás, és okosabb, hogy December 6.-án a Miklósoknak van névnapjuk, meg hogy Te tulajdonképpen egy büspök vagy, és egy Myra nevű kis-ázsiai városban laktál. És azért lettél szent, mert régen, sok száz évvel ezelőtt segítettél egy szegény ember három lányának. Ez olyan régen volt, hogy Te igaziból már nem is élsz.

Ezért nem tudom, hogy akkor ki is vagy tulajdonképpen. Azt se tudom, hogy ezt a levelet megkapod-e valaha, vagy, hogy egyáltalán elolvassa-e valaki? Pedig még másikat is akarok írni, arról, hogy milyen ajándékot kérek majd karácsonyra. Jó lesz?

Sokat beszélgettünk rólad itthon is, és az oviban is. A nagyi mesélte, hogy amikor ő kicsi gyerek volt, már akkor is kisuvickolták a csizmájukat, és azt tették az ablakba, hogy a Mikulás megtömje finomságokkal. Azt ő se értette, hogy ha be van zárva az ablak, akkor hogyan tudja beletenni. Aztán azt is mesélte, hogy amikor volt a háború, akkor bizony sokszor volt nagyon szegény a Mikulás is, volt olyan Mikulás nap, amikor nemhogy finomság nem volt, de reggelre eltűnt az ablakból a kiscsizma is. És akkor a nagyinak azt mondták az ő szülei, hogy biztos nincs pénze a Mikulásnak, és valószínű talált egy tőlük is szegényebb gyereket, akinek fázott a lába. Azt meg az anyu mesélte, hogy amikor ő volt kisgyerek, akkor nem volt szabad a Jézuskáról meg mindenféle szentekről beszélni, és akkor találták ki az óvodában is, hogy Télapó van. És ő hozza az ajándékot, meg később a karácsonyfát is. És akkortól lett a Télapónak jég a cipője, lenga szakálla, meg a rénszarvasa, meg a kémény, és sok-sok film a TV-ben, amiben a Télapót meg kell menteni, hogy legyen karácsony, meg hit a csodákban, meg szeretet a világon.

Azért valami svindli van a dologban, mert egy egész seregnyi Télapó van: a kövér az áruház bejáratánál, a sovány a kirakatban, a sáros a metró lépcsőnél, egy fázós a parkban, egy izzadós a könyvesboltban, a Zoli apukája az oviban, Gizi néni a sarki trafikból, aki a lépcsőházban mindenkihez bekopogott. Meg láttam már dűlöngélőst is, aki tolta a biciklijét és majdnem elesett. Te mondd, van valahol Télapó-gyár? Vagy ez valami vállalat? Azt is tudom már, mert azért nem vagyok én buta, hogy ha sok pénzt kell fizetni a fűtésért, meg tavaly, amikor bedöglött a mosógépünk és újat kellett venni, akkor nekünk szegény Mikulás volt, vagyis, ha nekünk nincs pénzünk, akkor a Mikulásnak, vagy a Télapónak se nincsen. És a Jézuskának se marad. Vagyis, szerintem, az anyuék veszik az ajándékot, ha jut rá, és akkor szólnak az egyik felnőttnek, hogy öltözzön fel Télapónak és adja át nekünk, mintha ő hozná. És mi nekünk meg kell lepődni, és elhinni, hogy a Mikulás az igaziból van.

Ez azért jó a felnőtteknek, mert örülnek, hogy mi elhisszük, meg azért is, hogy amiben egész évben nem boldogultak velünk, azt most egy csapásra, valaki más, aki piros ruhát hord, és Télapónak nevezi magát, ráadásul nem is ismer, majd megérteti velünk, és mi majd egész évben szót fogadunk az anyuéknak. De buták a felnőttek!

Az oviban is szoktak vitatkozni a gyerekek, hogy kinél járt az igazi, meg kinél az ál-Télapó. Ja, meg a Tibike, aki olyan szépen szokott mosolyogni rám, ő mesélte, hogy a Télapójuk eltévesztette a házszámot és az ő fejére olvasta, a szomszéd Norbika bűneit. Mire rájött a Tibike, hogy a Télapó téved, már javában bőgött.

Az anyu mesélte, hogy soha nem felejti el, azt a Mikulás-napot, ami akkor volt, amikor még olyan kicsi gyerek volt, hogy befért a szögletes, tárcsás mosógépbe. Mert azon a télen is felöltözött egy felnőtt, csak nem Télapónak, mert nem volt piros ruhája, hanem csúnya fekete Krampusznak. És egy csokor, piros szalaggal átkötött, aranyra festett virgácsot vett elő a koszos szőrzsákból, azzal, hogy a Télapó csak a jó gyerekekhez jár, a rosszakhoz ő, és ő csak virgácsot osztogat. A nagyon rossz gyerekeket pedig be is teszi ebbe a zsákba és elviszi.

Anyukám nagyon megijedt, és elkeseredett, mert ő még soha nem volt rossz. És mégis?! Hát, hol itt az igazság? Úgy elbújt abba a réges-régi mosógépbe, hogy még a fedelet is magára húzta, és elő se jött, egész este.

Pedig a Krampusz levetette már a fekete irhabundáját és együtt iszogatott a nagyapámmal a konyhában, és jót nevettek az ijedős anyun, de még így is félelmetes volt a nagy hangjával és az igazi nagy, vörös, bozontos szakállával. Aztán persze vigasztalták az anyut, hogy csak az erdész bácsi akarta megviccelni, de ő már soha többet nem hitt a felnőtteknek.

Szia! varga ibike

 

Még egy levél a Mikulásnak…

Édes-kedves Télapó, vagy Mikulás!

Most már teljesen össze vagyok zavarodva! Minél közelebb van a Karácsony, annál nagyobb a bizonytalanság bennem. Annyit vitatkozunk a barátaimmal és a többi gyerekkel is erről, mert többen is azt mondják, hogy a Télapó hozza el a Karácsonyt is és az ajándékot is.

Tegnap például rajzolni kellett az oviban és az volt a feladat, hogy rajzoljuk le, mit szeretnénk kapni a Télapótól a karácsonyfa alá. Erre mindenki lázasan törte a fejét, és mindenféle jutott eszünkbe, és aztán sokáig rajzoltunk. Krisztike el is aludt közben, és összenyálazta a rácsonyfáját, és egész ebéd alatt sírt miatta. Éva néni mindenkinek odaírta a nevét is, a jele mellé, és azt mondta, hogy a rajzokat odaadja a Télapónak, és hátha teljesül a kívánságunk. Hát én aztán innentől nagyon gondolkoztam, mert mi van, ha a rossz Télapónak adja oda? Mert ugye ott van az a Télapó, aki az anyu munkahelyén osztotta a csomagokat, vagy az, aki az apu teherautójába dugta, aztán a nagyi télapója az öregek napközijébe, és az áruház előtt is volt egy, aki szaloncukrot nyomott a kezembe. Vagy az, aki az Ica dadus volt az oviban. Honnan tudhatja az Éva néni, hogy hozzánk melyik jön? - persze csak a Jézuska után. De aztán már csak az uzsonna utánig kellett gondolkodnom, mert akkor mindent megértettem! De meg ám!

Néha azért jó, ha a felnőttek levegőnek néznek. Ott ültem az ajtó melletti kisasztalnál, és vártam az anyut, kifestőztem, amihez meg nem is kell ész, ezért tudtam figyelni, arra, mit beszél az Éva néni az anyukákkal az ajtóban. És Te most nagyon figyeljél rám, Mikulás, vagy Télapó, vagy akárki is vagy, mert most elmondom a teljes igazságot! Nehogy azt mond, hogy ez árulkodás, mert akkor kiabálok veled!

Az Éva néni, a mi rajzainkat az anyukáknak adogatta oda! Úgy ám! És hallottam, ahogy megbeszélik, hogy például a Petike plésztésönt kér karácsonyra. Pedig ez nem is igaz! Azért rajzolta azt, mert Ákos, aki karatéra jár, azt mondta, hogy aki annál az asztalnál ül, ahol ő, nem rajzolhat mást. És mert mindenki fél tőle, szót fogadtak neki. Hogy meg fog lepődni az Adrienn anyukája is! Hát még a Kittié! Aki tűzoltóautót rajzolt, mert a Zolika is azt rajzolt, és ő szerelmes a Zolikába!

Pedig az az igazság, hogy a Petike az apukáját szeretné Karácsonyra, aki a nyáron elment, és egy másik nénivel lakik. Adrienn pedig kistestvért szeretne. Zolika igazából villanyvasútra vágyik terepasztallal, de az anyukájának nincs elég pénze rá. A Zolika is tudja, hogy a Télapó is pénzért hozza a Karácsonyt. Gazdag gyerekeknek gazdag karácsonyt, szegény gyerekeknek pedig sokszor még karácsonyfát se.

Kittike csak egy melegebb csizmát szeretne, és egy kantáros overált, mert mindig fázik kint az óvodaudvaron.

Hogy én mit szeretnék? Éva néni is ezt kérdezgette egész nap, és még akkor is, amikor az anyu megjött értem, mert nem értette ezt a rajzomat itt:

Pedig világos nem? Ha igazi Télapó vagy, akkor tudnod kell. De, ha egy buta Télapó vagy, akkor elmagyarázom. Én a szeretetet kérem karácsonyra a fa alá és a fára, és olyat, aminek nem jár le a szavatossága egy héttel karácsony után, amit nem kell az első munkanapon visszavinni az üzletbe, az eredeti csomagolásban, mert elromlott, persze csak, ha meg van a blokkja is. És annyit kérek belőle, hogy kitartson egész évben, és mindenkinek jusson.  Még annak is, aki nem kéri, és annak is, aki nem szeret minket.

Azt akarom, hogy minden embernek, kicsiknek, nagyoknak, szegényeknek, gazdagoknak, olyan ajándékuk legyen, aminek igazán, szívből örülnek. Hogy mindenki többet tudjon adni, mint amennyit kapni szeretne, mert másokat örülni látni - az a legszebb ajándék! Szeretném, hogy mindenkinek legyen elég pénze igazi ajándékra, ne csak olyanra, amit amúgy is meg kellene venni, mert szükséges.

De a legjobb az, és ezért ne sértődj meg, amikor olyan ajándékok kerülnek a fa alá, amit mi magunk készítünk, és erre van idő bőven, egész advent alatt. Például az én nagyim már nyártól készül a karácsonyra, mert nekem, meg a testvéremnek vastag meleg pulcsit köt, amiben nem fázunk meg, ha szánkózni megyünk a téli szünetben. És én tudom, hogy még csak meg se fogjuk ütni magunkat, mert az a pulcsi szerencsepulcsi, hiszen a nagyi beleköti a szeretetét, meg a lelkének azt a kicsi darabját, ami vigyáz ránk, és óv minket, egész télen. És ez igaz is! És már én is készítek ajándékokat, képzeld! A tesómnak egy nagyszájú békát, maradék anyagokból, amibe a tízórait fogja hordani, a nagyival cippzárat is varrunk bele. Apunak egy nyakba akasztós kicsi zsákot, amibe a tollát és a mobiltelefonját rakhatja, ha dolgozik. Anyunak egy papírzsepi tartót, virágosat, aranyosat, mert tüsszög a huzattól a munkahelyén, meg a metrón. A nagyinak meg gipszformából csináltam díszes képkeretet, és abba majd ragasztok egy képet rólunk, hogy akkor is láthasson, ha nincs itt nálunk. Így aztán mindenkinél lesz egy kicsi belőlem, és az majd vigyázni fog rájuk mindig, amikor nem velem vannak, így gondolhatnak rám minden nap.

És még azt is szeretném, hogy azok a Télapók, akik az ország legnagyobb rácsonyfáját állítják a csillogós, piros bársonyszékes házba, nemcsak a választásokkor szeretnének mindenkit, és utána meg elfelejtik, hogy kikért és miért vannak ott. És azt is szeretném, ha soha többet nem vitatkoznának miattuk a házmesternénivel, meg a gázóraleolvasóval, meg egymással az anyuék. Szóval szeretném, ha soha többet nem néznének levegőnek senkit, mint akkor engem, ott a csoportszoba ajtóban az Éva néni.

Hogy ez sok? Ha igaziból vagy, akkor ez neked semmiség!

                                                                          szeretettel : varga ibike       
 

Figyelmeztetés!!! A következő levél termékmegjelenítést tartalmaz!

Drága Kebelbarátném!

Kérted, számoljak be röviden a tévéműsorokról, mert amióta megműtötték a szürkehályogodat nem nézhetsz tévét. Jaj, de jó is neked! Én néztem, csakhogy beszámolhassak, de az az igazság, hogy inkább egy tanulmányt küldenék, majd az Ödön felolvassa este a kandalló előtt Neked.

Íme:

A Fogyasztóvédelmi főfelügyelet és a Munkaügyi Minisztérium közös indítványa alapján az ORTT betiltotta néhány közkedvelt termék reklámozását. Többek között a tampont, a csokoládéba mártott levegőbuborékokat, a Saridont, a WC-gélt és illatosítókat. Egy svájci kutatócsoport 900 milliós sikerdíjért, mintegy ötévnyi kutatómunkával kimutatta, hogy a nők munkaerő-piaci helyzete a teljesítményük romlása miatt nem javult a vizsgált időszakban, valamint szintén ezen idő alatt jelentős mértékben felgyorsult a magyar lakosság létszámának csökkenése is.

A tanulmány összegzésében kiemelten hangsúlyozták a TV reklámok kártékony hatását. A naponta húszpercenként leadott reklámműsorok, olyan fogyasztási szokásokat honosítottak meg kis hazánkban, amelyek e fenti vizsgálat lehangoló eredményét jelentős mértékben befolyásolták. Megfigyelték például, hogy a női mosdóban hamarabb amortizálódnak az ajtózsanérok. A tampon megnövekedett kereskedelmi forgalmával egyenesen arányban nőtt az eladott ugrókötelek száma is. A munkahelyi légkört vizsgálva kiderítették, hogy romlott a nők körében a munkahelyi fegyelem, munkaidőben ugróköteleznek, és nem a vállalat érdekeit szem előtt tartó munkahelyi kommunikáció zajlik. Helyette mindenféle női dolgokról, és valamilyen olvadó buborékokról beszélgetnek. Ezáltal csökkent jelentősen a női dolgozók munkahelyi teljesítménye.

Ám arra már végképp nem tudott a tanulmány választ adni, hogy mindeközben az érett korú passzív lakosság körében a televízióból áradó töménytelen mennyiségű émelyítő, gyomorforgató szappanoperák, politikusi nyilatkozatok, parlamenti közvetítések, az elharapódzott igazmondás, véres akciófilmek és különböző gyártmányú tamponok, intimbetétek, pelenkák és WC-tisztítók, nonstop vetítése ellenére, miért túlsúlyos még mindig a magyar lakosság 60%-a.

A svájci kutatók több éven keresztül figyelték meg, például az otthonka nevű népviseletbe öltözött magyar háziasszonyt, amikor este a kissé emelkedett vérnyomásával beszédül kedvenc foteljébe a TV elé, hogy ott költse el hagyományőrző nemzeti eledelét. A 93 cm átmérőjű magyar címerrel laminált világoskék műanyagtálcán ott sorakozott a gasztronómiai hungarikumok közül fél kiló enyhén húsos mangalica szalonna, kissé szikkadt fél pár gyulai kolbász, pár szem töpörtyű, fél liter házi tejföl, egy szép fej makói lila hagyma, és egy 75 dkg-os szeletelt Spór kenyér. Desszertnek 2 ízes bukta, s egy szelet Tibi. A desszert mellé téve a Renie Antacidum, a szódabikarbóna, a Bilagit, és a biztonság kedvéért Dipankrin. De ott volt a Potemix is, amit a Géza nem szed, viszont a magyar háziasszony erős szeretne lenni naplemente után is, s úgy véli, kárba se veszhet az a drága gyógyszer. Mielőtt leszelné az első katona szalonnát, még gondosan rákötözi a rottweiler tavalyi pórázát a visszeres bokájára, másik végét az anyósától örökölt dohányzóasztal lábához hurkolja, hogyha mégis jönne a szokásos puffadás, nehogy leverje a devizaalapú jelzáloghitelre vett csiszolt üveg csillárt. Majd ahogy így elhelyezkedik, kissé zsíros kezével a távkapcsoló után nyúl. A bekapcsolt TV készülékből, azonnal jönnek az ismerős képsorok, a már említett káros reklámok. Tavaly kipróbálta ugyan az aktireguláriszt, a bifidusz esszenziszt és az el kazei élőkultúrát, de már az első napon csalódott bennük, mert amint lenyelte a falatnyi műanyag poharat, azonnal csuklani kezdett.

Most jóízűen zabál, a „hű de büdi van” mondatra nagyot harap a kolbászból, arcizma sem rándul. Megmagyarázhatatlan – írják a kutatók.

A tanulmány második témája, tudniillik a népességfogyás, szintén e reklámok ártalmas voltát igazolja.

A dicsért termékek, valóságos fogamzásgátlóként hatnak, a válóperek évről évre növekvő számáról már nem is beszélve.

Például a következő: egy rémes hangzavarrá váló óvodai hangversenyen, a gyerekek ellen minden szülő Saridont vesz be, ahelyett, hogy kirúgnák az óvónőt.

Vagy ott van mindjárt a babalátogatós reklám: az újszülött már az ajtóból bűzlik, erre a barátnők berohannak a WC-be, a babát undorral adják szülője kezébe, aki elfintorodik a saját gyermekétől. Arcáról leolvasható a szent elhatározás, nem szül még egy anyaszomorítót. A barátnőkből meg ki sem néznénk.

A férfi lakosság deffenzív magatartását is említi a vizsgálat, bár ott a tv-reklámok ártalmas volta nem volt egyértelműen bizonyítható. Példaként hozzák fel a rossz helyre kent mentolos borotvazselét, a rendszeresen ruhafogasra fújt nőcsábító dezodort, a dacból se szedett potencianövelőket, és említést tesznek a mosógépszerelők depresszióba torkolló magányáról is.

Kovács Lajos mosógépszerelő már minden háztartást végigjárt. Nem, nem a mosógépekkel van baj. Próbálkozott.

Emese, a felesége, csakúgy, mint minden magára valamit is adó magyar háziasszony, már szinte egész napját az illemhelyen tölti. Térdepel a WC-kagyló előtt, és húzogatja ide-oda a WC-frissítőt. Kovács Lajos mosógépszerelő elmúlt 40 éves. Esténként fáradtan lehuppan a fotelba, ereje sincs levenni a koszos kék overálját, vajaskenyérrel, franciakulccsal a kezében szundikál el a TV előtt, egyedül. Neje még mindig az illemhelyen, most épp stopperrel ellenőrzi a légfrissítő időzítőjét. Ha késik egy másodpercet, megnyomja a gombot. A kialvatlanságtól karikás szemén már nem segít semmilyen referenciamolekulás szemránckrém, de még a vitaminba rejtett időszemcsék se. Eleinte még megpróbálkozott álláskereséssel (nemrég Kovács úr a szomszédasszonytól azt is hallotta, hogy azért járt a neje folyton a bankba interjúra, mert szerelmes lett a Zoltánba), de olyan idióta ötletei voltak az ügyfelek fogadására és kiszolgálására a banknál, hogy az emberek elátkozták. Most aztán, ha bárki ismerőssel találkozik, bár köszönésre nyílik szája, azon nem jön ki más, csak a THM. (TeHülyeMinekkérszkőccsön) mutató.

 

Eddig a tanulmány néhány érdekes bekezdése. Ha jobban belegondolunk, helytállóak és nem is túl hízelgőek ránk nézve a megállapításai, és különben is külföldi, messziről jött ember mondhat, amit akar. Bár a sikerdíjat én kicsit sokallom.

Igazam van Nyuszó-muszó?

 

Jobbulást Édesem, jövő héten talizunk a Dezsőkénél? Nekem már teljesen kiment a dauer a hajamból.

Pusszantás: Ibanyek