Varga Ibolya: Közhelyek

„Kék az ég és zöld a fű”

 

Hová is lennénk közhelyek nélkül? Szerintem az élet is megállna.

Hiszen hovatovább a kapcsolatteremtés egyetlen eszközévé vált.

Mihez kezdenénk magunkkal az orvosi rendelő várótermében, sorban állás közben, vonaton, buszon utazva, egy állásinterjúra várakozva, egy színházi szünetben, egy konferencia utáni állófogadáson, a szülőértekezleteken, és esténként, a kandalló előtt, ha már nincs mit mondanunk egymásnak. Hiszen a közhelyek elnevezésű nyelven, bármiről szóba lehet elegyedni egymással két vadidegen embernek, vagy azoknak, akik túl jól ismerik egymást.

Gyönyörű és választékos kifejezéseink vannak az időjárásra, mint például, Már megint esik! Kellett már ez az eső! Szép időnk van! Mit szól milyen, szépen süt a nap! Jó lenne ebből a melegből elrakni télire! Olyan álmossá teszi az embert ez a ködös idő! stb.

A rég látott ismerős egészségi állapotáról ezerféleképp érdeklődhetünk:

Hogy vagy? Hogy vagy mindig? Ugye Te is jól érzed magad? Látom remekül vagy?! Majd kicsattansz? Jól nézel ki? A kövérnek: Most mintha fogytál volna?! A soványnak: Nahát, milyen jól áll neked ez a pár kiló plussz! Mintha híztál volna! Látom téged is jól tart az asszony! stb.

De a közhelyek tarkaságával ugyanígy le is tudjuk szerelni az illetőt, minek utána tisztában vagyunk vele, hogy nem igazi érdeklődés volt a részéről: Szószó! Köszönöm kérdésed! A bajokat leszámítva jól! Hogyan is lehetnék a mai világban! Csak meg vagyok valahogy! Kösz jól vagyok! Vagyok! Megélünk! Nem panaszkodom! stb.

Azért arra is találunk kifejezéseket, ha azt akarjuk, hogy végig hallgasson minket az illető:

- Hogy vagy? De most komolyan! – ha magunkról akarunk beszélni, mert nem vagyunk jól, vagy ellenkezőleg, dicsekedni szeretnénk.

- Rég láttalak, mi van veled, mesélj! – mert a mi mondanivalónk bizony jó hosszú lesz.

- Még mindig ugyanott dolgozol?- mert épp most változtattunk állást, vagy munkanélküliek lettünk, és protekció kellene.

- Te még mindig ezzel az öreg autóval jársz? – ha el szeretnénk dicsekedni az új járgányunkkal.

- Nem iszunk meg valamit és közben mesélsz magadról?- mert mi már nagyon szomjasak vagyunk, csak egyedül nem akaródzott bemenni a kocsmába, vagy nem is igen telik rá.

Ilyenkor a lényeg, hogy a kérdésfeltevés után az ő első levegővételénél, azonnal elkezdjük a mondókánkat.

 

Ma már a viccek is közhelyekké váltak, ismerek notórius szórakoztatókat, akik szeretnek a középpontban lenni, vagy épp rosszul érzik magukat a társaságban, mert nem tudnak kivel beszélgetni, esetleg nem értenek az elhangzó témákhoz, viszont beszélgetni meg kell. És amint egy másodpercnyi csend lesz, azonnal égető szükségét érzik, hogy megszólaljanak: Azt ismeritek, hogy? - és már mondják is.

Mivel én jó hallgató hírében állok, és csak akkor beszélek, ha valódi érdeklődést érzek, annyi társasági traccsparti menetét figyelhettem meg, hogy az alábbi törvényszerűséget sikerült felállítanom:

Témák sorrendben:

  1. Köszönés: mindenki jól van, vagy nincs, és örül, hogy eljöhetett, vagy nem. Az ezer éve, és az eszemet se tudom, mikor, használata szinte kötelező!
  2. Megjelenés: csinos vagy; hol vetted; nagyon jól áll; én is ott vásárolok; ez az egy normális göncöm van; hogy utálom a nyakkendőt; az asszony öltöztetett fel így, stb.
  3. Közlekedés: késett; dugó volt; parkolóhelyet kerestünk; nem jött időben a bébiszitter; azt hittük el se tudunk jönni; ott is lezárták, még ennyi kátyút; a riasztóval vacakoltunk stb.
  4. Munka: dolgozunk; annyit dolgozunk; a hülye főnök; a lusta alkalmazott; az uzsorás szállítók; a vérszívó adórendszer; a politikusok; a sport; alig telik stb.
  5. Egészség: betegség; zsírleszívás; depresszió; ráncfelvarrás; álmatlanság, daganat; magas vérnyomás; fitness; konditerem. Táplálkozás. Kaja.
  6. Mikor eszünk?: ízlik; nem ízlik; ideadod a receptjét; hol szoktad rendelni; ki sütötte; ez valami mennyei; én főzök; anyád főz; a múltkor is; el ne mond; hát ez nem igaz; zavarba hozol stb. Viccek.
  7. Szex: Témánál vagyunk, sóhajt fel a társaság fele.
  8. Elköszönéskor szóba kerül esetleg a gyerek is, aki otthon vár.

Hívlak, hívj majd; feltétlen keress meg; majd összejövünk; elmehetnénk horgászni egyszer; ugorjatok fel valamelyik nap; szólj, ha bármiben; nyugodtan hivatkozz rám; fel a fejjel komám; jó volt újra látni; jót beszélgettünk; akkor legközelebb stb.

 

Hogy a viccmesélés és a szex a sorrendben a 4. vagy a 7., az a részvevők összetételétől, intellektuális képességétől függ.

Szándékosan nem tértem itt ki a társaság kellő alkoholos befolyásoltsága után bekövetkező, nemenkénti különválásra. Ez általában a disznóviccek és a szex után következik be. És akkor jön a pletyka, ami természetesen már konkrétumokról szól, nemenként megszabott témákban.

A „közhelyek” meghatározás jól tükrözi a tartalmat, hogy sajnos semmi lényegesről nem szólnak, csak kimondjuk őket, azért, hogy mondjunk valamit. Nyilvánvaló, egyértelmű és szemmel látható dolgokhoz fűzünk megjegyzést. És ez így van, a médiában, a politikában, a szülőértekezleten, a közmeghallgatáson, a buszmegállóban, és a családi összejöveteleken is. De így beszélünk a gyermekeinkkel, ha elutazik valahová, vagy épp hazajön. És igen, este, a kandalló előtt is, amikor már végképp nem tudunk egymásnak újat mondani.

Keressünk őszinte szavakat, egymáshoz, egymásról. Gyönyörű ez a nyelv, ne sekélyesítsük el a mellébeszéléssel, képmutatással, közhelyekkel.