Bocsásd meg nekem Kedves Látogató, hogy miközben gyógyírt kerestél fájdalmaidra, idetévedtél!

 „ - Óh, jaj, megint egy újabb magamutogató fűzfapoéta irodalmiatlan honlapjára klikkeltem!” – akár ezt is gondolhatod most magadban. De, ha már ideirányított a véletlen, ne siess úgy, időzz el egy kicsit!

Hosszú évek vívódásai után döntöttem úgy, hogy saját honlapon teszem közzé az írásaimat. Miért? Már ahhoz is vagy két évtized kellett, hogy egyáltalán meg merjem valakinek mutatni. Amikor pedig összegyűlt egy kötetnyi önbizalmam, akkor elküldtem pár kiadónak, megfordultam néhány szeretnivaló irodalombarát, kortárs alkotókörnél, de a tapasztalataim lényege egy mondatban összefoglalható:

„ -Fizess, hogy megjelenhess!”

Kérem alássan, nekem erre nem telik! Ezért úgy döntöttem, kiválogatom azokat, amiket a figyelmedre érdemesnek találok, és e honlapon teszem közzé.  

Talán kiérdemli a ’gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény’ titulust is. Csal egy mosolyt szád szegletébe, amikor nagyon fáj bármi, bárhol; együtt érez veled reménytelenségeidben; társra találsz kiszolgáltatottságodban; cinkosra a sznob-világot, vagy látszat-életet kedvelőket megbotránkoztató hülyeségeidhez; bakot tart, a megmászhatatlan érzelmi falakhoz; vagy épp kapu, egy odafigyelőbb, megértőbb, beszédesebb, szabadabb lelkű – tehát szerethetőbb – világ felé. Esetleg csak egy fintor, abbéli megnyugvásodban, hogy no lám, nem vagy egyedül.

Más célom nem is volt e honlap létrehozásával, minthogy szórakoztassalak. Ha itt időzöl, egy dologban biztosan gazdagodsz: emberismeretben. Hiszen annyi mindent fogsz megtudni rólam, hogy úgy érzed, már ezer éve ismersz. Ha másért nem, emiatt néhány görcsöd, rossz kedved, unalmad elűzésében talán segíthetnek írásaim.

Nézelődsz, vagy továbbállsz, bárhogy döntesz, én mindenképp köszönöm, hogy itt jártál, mert hálás vagyok Neked a figyelmedért, a türelmedért, amivel írásaim olvasása közben megajándékozol!

Üdvözlettel: Varga Ibolya